Az eszperantó kritikája: érvek és ellenérvek

Az eszperantót leggyakrabban azzal bírálják, hogy a szókincse európai, az ékezetes betűi (ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ, ŭ) nem praktikusak, a nemek rendszere a hímnemet kezeli alapértelmezettnek, a tárgyesete és a melléknévi egyeztetés a szükségesnél nehezebbé teszi a nyelvet, hogy „mesterséges”, és nincs kultúrája, végül hogy kudarcot vallott mint világnyelv. Mindegyik kifogásnak van némi alapja. A hívek saját bizonyítékokkal felelnek, és számos kérdésben maga a közösség is változtat a nyelvhasználaton.

Ez az oldal semleges módon mutatja be mindkét oldalt. A nyelv eddigi útjáról lásd az eszperantó történetét és azt, hogy hányan beszélik.

#Túl európai a szókincs?

A kritika. Az eszperantó szótövei főleg európai nyelvekből származnak. Becslések szerint a szókincs 75–90%-a újlatin nyelvekből ered – általában Pierre Janton 80%-os adatát idézik, így tette Krunoslav Puškar is 2015-ben –, a többi nagyrészt germán, görög és szláv. Egy spanyolul vagy olaszul beszélő sok szót azonnal felismer; egy kínaiul, arabul vagy szuahéliül beszélő nem. Még a hangrendszer és a nyelvtan egyes elemei is szláv hatást mutatnak, ami Zamenhof származását tükrözi.

A válasz. A hívek három dolgot hoznak fel:

• A nyelvtan nem tipikusan európai. Az eszperantó változatlan részek összekapcsolásával épít szavakat – san·a „egészséges”, mal·san·a „beteg”, mal·san·ul·ej·o „kórház” –, nagyjából úgy, mint a török, a szuahéli vagy a kínai összetételek. Nincsenek rendhagyó igék, és a dolgoknak nincs nyelvtani nemük. Lásd: szóalkotás.
• A tanulás így is mindenkinek könnyebb. Ha a szótövek nem is ismerősek, a kis számú szótő és a szabályos képzők sokkal kevesebb megtanulnivalót jelentenek, mint egy nemzeti nyelvben.
• Az adatok nem mutatnak európai előnyt a terjedésben. A statisztikus Svend Vendelbo Nielsen nem talált szignifikáns összefüggést aközött, hogy egy ország nyelve mennyire hasonlít az eszperantóra, és hogy hány eszperantista él benne. A népszerűség inkább a jómóddal és az internet-hozzáféréssel függött össze. Jelentős közösségek vannak Európán kívül is, például Brazíliában és Kelet-Ázsiában.

Magyar szemmel. A magyar finnugor nyelv, ezért a szótövek többsége magyar anyanyelvűeknek is idegen; a nemzetközi jövevényszavak egy részét (telefono, doktoro, banko) ugyanakkor a magyar is használja (telefon, doktor, bank). A nyelv szerkezete ismerősebb lehet: a magyar is agglutináló nyelv, ahol a szavak egymáshoz ragasztott részekből épülnek, van tárgyragja („-t”), és a szórendje is viszonylag szabad.

#Gondot jelentenek az ékezetes betűk?

A kritika. Az eszperantó hat ékezetes betűt használ: ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ, ŭ. Más ábécékben ritkák, hiányoznak a hagyományos billentyűzetekről, a múltban pedig sok betűtípusból és írógépről is. Az 1894-es reformjavaslat megszüntette volna őket, és az eszperantó versenytársa, az ido (1907) elhagyta őket.

A válasz. Minden betű egyetlen hangot jelöl, így a helyesírás teljesen fonetikus marad. Zamenhof biztosított egy tartalékmegoldást, a „h-rendszert” (ch, gh, hh, jh, sh, u), a közösség pedig kitalálta a számítógépekhez az „x-rendszert” (cx, gx, hx, jx, sx, ux). A mai telefonok és billentyűzetek közvetlenül támogatják a betűket.

#Szexista az eszperantó?

A kritika. Sok személyt jelölő főnév alapértelmezetten hímnemű vagy jelöletlen, a nőneműt pedig az -in- utóképzővel képezik: patro „apa” → patrino „anya”, sinjoro „úr” → sinjorino „asszony”. A bírálók szerint ez a 19. századi európai társadalmat tükrözi. Az eszperantóban nincs olyan nemtől független, „ő” értelmű névmás sem, amelyet mindenki elfogadna.

A válasz és a változás. A ge- előképző mindkét nemet magában foglalja (gepatroj „szülők”). Sok beszélő ma már nemtől függetlennek tekinti az olyan foglalkozásszavakat, mint az instruisto „tanár”. Az 1976-ban először feljegyzett, nemtől független ri névmás 2010 táján kezdett terjedni, Marcos Cramer 2020-as vizsgálata pedig azt találta, hogy használata nő, különösen a fiatalabb beszélők körében. Az Eszperantó Akadémia nem támogatta a ri-t; tanácsadó szolgálata 2020-ban azt közölte, hogy a közösség még nem döntött az alakról.

Magyar szemmel. A magyarban nincs nyelvtani nem, az „ő” névmás nőre és férfira egyaránt áll, ezért a li és a ŝi megkülönböztetése magyar anyanyelvűeknek szokatlan lehet.

#Fölösleges a tárgyeset és a melléknévi egyeztetés?

A kritika. Az eszperantó a tárgyat -n végződéssel jelöli (Mi vidas la hundon „Látom a kutyát”), a melléknevek pedig számban és esetben egyeznek a főnévvel (belajn florojn „szép virágokat”, tárgyként). Azoknak a tanulóknak, akiknek a nyelvében nincsenek esetek – angol, francia, kínai –, ez a nyelvtan legnehezebb része. Az 1894-es reform és az ido is csökkenteni akarta.

A válasz. A tárgyeset szabad szórendet tesz lehetővé (a La hundon vidas mi továbbra is azt jelenti, hogy „Látom a kutyát”), és megkülönbözteti az irányt (en la domo „a házban” és en la domon „a házba”). Teljesen szabályos. Az anyanyelvi beszélő gyerekekkel végzett kutatások vegyes eredményeket mutatnak: egyesek következetesen használják, mások a másik nyelvük hatására elhagyják. Lásd: a tárgyeset és az anyanyelvi beszélők.

#„Mesterséges” az eszperantó, és nincs kultúrája?

A kritika. A tervezett nyelvnek állítólag nincs története, nincsenek anyanyelvi beszélői és nincs irodalma. Jürgen Trabant német nyelvész például 2011-ben amellett érvelt, hogy a latinnal ellentétben az eszperantónak nincs nagy irodalma. Ken Miner nyelvész szerint anyanyelvi beszélők mint mérce nélkül nem lehetséges valódi eszperantó nyelvészet.

A válasz. Az eszperantónak ma már több mint 135 éves folyamatos használata, körülbelül 1000–2000 anyanyelvi beszélője, eredeti regényei és költészete, a világirodalom klasszikusainak fordításai, zenéje és filmjei vannak. Lengyelország 2014-ben felvette az eszperantót a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe, Ausztria pedig 2026-ban az eszperantó kultúrát a saját jegyzékébe. Lásd: irodalom és zene és film.

#Kudarcot vallott az eszperantó?

A kritika. Zamenhof azt remélte, hogy az eszperantó mindenki második nyelve lesz. Közel 140 év után talán 60 ezer és 2 millió ember beszéli, egyetlen állam sem használja hivatalosan, és az angol lett a tényleges világnyelv. Franciaország az 1920-as évek elején a Népszövetségben megakadályozta az elfogadását, az UNESCO 1954-es és 1985-ös kedvező határozatai pedig nem vezettek elfogadáshoz.

A válasz. A hívek különbséget tesznek a „végső győzelem” (fina venko) célja és a nyelv jelenlegi értéke között. A raumai kiáltvány (Manifesto de Raŭmo, 1980) óta sok beszélő úgy látja, hogy az eszperantót már most érdemes használni – kulturális közösségként, nem csupán egy jövőbeli világnyelvként. A hívek azt is állítják, hogy a nyelv korlátozott elterjedését politikai események – háború, üldöztetés, az angolul beszélők gazdasági ereje – magyarázzák, nem a nyelv hibái.

#Milyen érveket hoznak fel a hívek?

A bírálókra adott válaszokon túl a hívek háromféle bizonyítékra mutatnak. Mindegyiknek megvannak a korlátai.

#Gyakori kérdések

#Európaközpontú az eszperantó?

A szókincse nagyrészt igen: becslések szerint 75–90%-a újlatin nyelvekből származik, a többi nagyrészt germán, görög és szláv. A nyelvtana, amely változatlan részekből épül, közelebb áll az agglutináló nyelvekhez, például a törökhöz vagy a szuahélihez, és a vizsgálatok nem találtak egyértelmű kapcsolatot egy ország nyelve és az eszperantó ottani népszerűsége között.

#Miért nem lett az eszperantó a világnyelv?

Főleg politikai okokból: egyetlen kormány sem fogadta el, Franciaország megakadályozta a Népszövetségben, a náci és a szovjet rezsim üldözte, 1945 után pedig az angol terjedt az amerikai gazdasági és kulturális hatalommal.

#Szexista nyelv az eszperantó?

Sok személyt jelölő főnév alapértelmezetten hímnemű, a nőnemű alakokat az -in- képzi. A használat változik: sok beszélő semlegesnek tekinti az olyan szavakat, mint az instruisto, és a nemtől független ri névmás is egyre elterjedtebb, bár hivatalosan nem támogatott.

#Miért vannak az eszperantóban ĉ és ŝ típusú betűk?

Hogy minden hangnak pontosan egy betűje legyen, és a helyesírás fonetikus maradjon. Ha a betűk nem gépelhetők, a beszélők az x-rendszert (cx, sx) vagy Zamenhof h-rendszerét (ch, sh) használják.

#Tényleg könnyebb az eszperantót megtanulni?

A legtöbb tanulónak igen: fonetikus a helyesírása, nincsenek rendhagyó igéi, és a szóalkotás szabályos. Az, hogy mennyivel könnyebb, az anyanyelvedtől függ; az európai nyelveket beszélők profitálnak a legtöbbet az ismerős szókincsből.

#Források

• Krunoslav Puškar, „Common criticism of Esperanto: facts and fallacies”, Język. Komunikacja. Informacja 10 (2015)
• Svend Vendelbo Nielsen, „Explaining the density of Esperanto speakers with language and politics”, 2017
• Wikipédia (angolul), Esperanto és Wikipédia (németül), Esperanto – Kritik; Wikipédia, Eszperantó
• Wikipédia (angolul), Gender reform in Esperanto és Ri (pronoun); Marcos Cramer, a nemtől független névmások tanulmánya, 2020
• Wikipédia (angolul), 1894 Esperanto reform project és Substitutions of the Esperanto alphabet
• Karen Roehr-Brackin és Angela Tellier, „Esperanto as a tool in classroom foreign language learning in England”, Language Problems and Language Planning 42(1), 2018
• Karen Roehr, The Springboard to Languages evaluation project: a summary report, Essexi Egyetem, 2012 (Barton és Bragg, Manchesteri Egyetem értékelésének összefoglalója); Wikipédia (angolul), Paderborn method
• Wikipédia (franciául), Rapport Grin és Vikipedio, Raporto Grin
• Ken Miner, „The impossibility of an Esperanto linguistics”, InKoj 2(1), 2011