Esperantopedia

Tanulás

Eszperantó ábécé és kiejtés: 28 betű és a hangsúly

Egy betű, egy hang, a hangsúly az utolsó előtti szótagon – ennek az oldalnak az elolvasása után bármelyik eszperantó szót fel tudod olvasni.

Frissítve: 6 perc olvasás

Az eszperantó ábécé 28 betűből áll: 5 magánhangzóból (a, e, i, o, u) és 23 mássalhangzóból. Minden betűnek egy alaphangja van, minden betűt kiejtünk, és néma betű nincs. Hat betű ékezetet visel – ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ, ŭ –, a q, w, x és y pedig nem tartozik az ábécébe. Magyar anyanyelvűként kedvező helyzetben vagy: a hat betűből négy a magyar „cs, dzs, zs, s” hangnak felel meg, a ĥ a német „Bach” szó „ch” hangja, a ŭ pedig az „autó” szó u-ja.

Mind a 28 betű

A betűk neve egyszerű mintát követ: a magánhangzót önmagával nevezzük meg, a mássalhangzóhoz -o kerül (bo, co, ĉo). A magyar hangpárok közelítések; az IPA-oszlop a PMEG-et, a szabványos eszperantó nyelvtani kézikönyvet követi.

BetűNévIPAÚgy hangzik, mint (magyarul)Példa
A aa[a]nagyjából a magyar „á” rövidebben, ajakkerekítés nélkül – nem a magyar „a”akvo – „víz”
B bbo[b]a magyar „b” a „bor” szóbanbona – „jó”
C cco[ts]a magyar „c” a „cica” szóban – soha nem „k” vagy „sz”paco – „béke”
Ĉ ĉĉo[tʃ]a magyar „cs” a „csak” szóbanĉokolado – „csokoládé”
D ddo[d]a magyar „d” a „dal” szóbandomo – „ház”
E ee[e]a magyar „e” és „é” között – soha nem kettőshangzó (nem „ej”)eta – „apró”
F ffo[f]a magyar „f” a „fa” szóbanfamilio – „család”
G ggo[ɡ]a magyar „g” a „gép” szóban – mindig keménygranda – „nagy”
Ĝ ĝĝo[dʒ]a magyar „dzs” a „dzsem” szóbanĝardeno – „kert”
H hho[h]a magyar „h” a „ház” szóbanhundo – „kutya”
Ĥ ĥĥo[x]kemény „ch”, mint a német „Bach” szóbanĥoro – „kórus”
I ii[i]a magyar „i” a „kis” szóbaninfano – „gyermek”
J jjo[j]a magyar „j” a „jó” szóbanjes – „igen”
Ĵ ĵĵo[ʒ]a magyar „zs” a „zsák” szóbanĵurnalo – „újság”
K kko[k]a magyar „k” a „kő” szóbankato – „macska”
L llo[l]a magyar „l” a „lap” szóbanlingvo – „nyelv”
M mmo[m]a magyar „m” a „mák” szóbanmano – „kéz”
N nno[n]a magyar „n” a „nap” szóbannokto – „éjszaka”
O oo[o]a magyar „o” a „kor” szóban – soha nem kettőshangzó (nem „ou”)ovo – „tojás”
P ppo[p]a magyar „p” a „pék” szóbanpano – „kenyér”
R rro[r]pergetett „r”, mint a magyarban („róka”)rozo – „rózsa”
S sso[s]a magyar „sz” a „szó” szóban – soha nem „s” vagy „z”suno – „a Nap”
Ŝ ŝŝo[ʃ]a magyar „s” a „só” szóbanŝipo – „hajó”
T tto[t]a magyar „t” a „tó” szóbantago – „nap (időegység)”
U uu[u]a magyar „u” az „utca” szóbanurbo – „város”
Ŭ ŭŭo[w]rövid, félhangzós „u”, mint az „autó” szó u-jaaŭto – „autó”
V vvo[v]a magyar „v” a „vár” szóbanvivo – „élet”
Z zzo[z]a magyar „z” a „zöld” szóbanzebro – „zebra”

Az 1905-ös Fundamento de Esperanto angol kulcsszavakat adott meg, például az e-hez a „make”, az o-hoz a „not” szót. A legtöbb mai angol kiejtésben ezek kettőshangzók vagy más magánhangzók. Törekedj egyenletes, kettőshangzó nélküli magánhangzókra, mint a spanyolban vagy az olaszban; a magánhangzó hosszúsága nem számít (PMEG).

Hová esik a hangsúly?

A hangsúly mindig a szó utolsó előtti magánhangzójára esik. A j és a ŭ nem magánhangzó, ezért nem számítanak.

Minden magánhangzó külön szótagot alkot; a hangsúlyos ki van emelve
kafo: KA-fo/ˈka.fo/
lernejo: ler-NE-jo/lerˈne.jo/
ĉiutage: ĉi-u-TA-ge/tʃi.uˈta.ɡe/
Eŭropo: eŭ-RO-po/ewˈro.po/
kiuj: KI-uj/ˈki.uj/

A ĉiutage „mindennap” szóban az i és az u külön szótag, ezért a hangsúly a ta szótagra esik. Az Eŭropo „Európa” és a kiuj „kik, melyek (többes szám)” szóban az eŭ, illetve az uj egy-egy szótagot alkot.

SzóSzótagokJelentés
salutonsa-LU-ton„szia”
familiofa-mi-LI-o„család”
radiora-DI-o„rádió”
ankaŭAN-kaŭ„is”
hodiaŭho-DI-aŭ„ma”
Esperantoes-pe-RAN-to„eszperantó”

A másik magánhangzó mellett álló i és u teljes szótag, ezért fa-mi-LI-o, nem „fa-MIL-jo”. Ha a versben vagy a dalban az -o főnévvégződést elhagyjuk, és aposztróf kerül a helyére, a hangsúly ott marad, ahol volt: a famili' ejtése fa-mi-LI.

Magánhangzópárok (kettőshangzók)

Hat kapcsolat egyesíti a magánhangzót a j vagy a ŭ betűvel egy szótaggá. A PMEG magánhangzó és félhangzó kapcsolataként írja le őket; a tankönyvek gyakran kettőshangzónak nevezik.

PárÚgy hangzik, mintPélda
ajnagyjából a „haj” szó, de ajakkerekítés nélküli a-valkaj – „és”
eja „fej” szó végeplej – „leg-”
oja „fojt” szó közepehundoj – „kutyák”
ujaz „ujj” szó elejekiuj – „kik, melyek (többes szám)”
aŭaz „autó” szó első szótagjaaŭto – „autó”
eŭe + rövid u; nincs pontos magyar megfelelője, nagyjából az „euró” eleje egy szótagbanEŭropo – „Európa”

A hétköznapi szavakban a ŭ szinte mindig a vagy e után áll, és az Eszperantó Akadémia 2023-ban azt ajánlotta, hogy az új szavakban is maradjon így. Ahol más nyelvekben mássalhangzó után w-szerű hang áll, ott az eszperantó v-t használ: akvo „víz”, kvin „öt” – a kv úgy hangzik, mint a magyar „akvárium” vagy „kvarc” szóban, soha nem „akuo”.

Hogyan ejtsd az eszperantó r-t?

A PMEG pergetett r-t ajánl, a fogak mögött képezve, mint a magyarban, a spanyolban vagy az olaszban. Egyformán helyes a nyelvcsapi (uvuláris) pergetett r, amilyet egyes francia vagy német kiejtésben lehet hallani. A gyakorlatban a beszélők más r-hangokat is használnak, és megértik őket. Két dolog számít: az r maradjon különböző az l-től (revi „álmodozni” és levi „felemelni”), és ne essen ki magánhangzó után (a parko „park” ne hangozzék úgy, mint a pako „csomag”).

Írás ĉ, ĝ, ŝ nélkül: a h-rendszer és az x-rendszer

Ha nem tudod beírni az ékezetes betűket, két helyettesítő írásmód létezik. A h-rendszer magából a Fundamentóból ered: ch, gh, hh, jh, sh és sima u a ŭ helyett. Félreérthető is lehet: a flughaveno „repülőtér” a flug-haven-o, nem a fluĝaveno. Vigyázat: a h-rendszerben a ch a ĉ-t, vagyis a magyar „cs” hangot jelenti (nem a német „Bach” szó „ch” hangját), a sh pedig a ŝ-t, vagyis a magyar „s” hangot. Az x-rendszer az eszperantóban nem létező x-et használja: cx, gx, hx, jx, sx, ux. Nem hivatalos, de egyértelmű, és az interneten elterjedt. Az Eszperantó Akadémia 2007-ben különleges technikai szükségletek esetére elfogadta a helyettesítő írásmódokat.

Tippek magyar anyanyelvűeknek

A legtöbb betűt ugyanúgy olvasod, mint magyarul. Ezekre figyelj:

  • Az s és a ŝ helyet cserél. Az eszperantó s [s], vagyis a magyar „sz”, a magyar „s” hangot pedig a ŝ adja. A sano „egészség” ejtése „szano”, a ŝi „ő (nő)” ejtése „si”, az estas „van” ejtése „esztasz”. Az ékezet nélküli si egészen más szó (visszaható névmás), ezért ha összekevered a kettőt, a jelentés is megváltozik.
  • A ĉ, ĝ, ĵ egy-egy betű, nem betűcsoport. A magyar „cs, dzs, zs” több betűvel írt hang, az eszperantó viszont mindegyikre egyetlen betűt használ: a ĉu (az eldöntendő kérdést bevezető szó) ejtése „csu”. A c és a z ugyanaz, mint a magyarban, a j pedig a magyar „j” (és „ly”) hang: a jes ejtése „jes”.
  • A hangsúly nem az első szótagon van. A magyar szavak hangsúlya mindig az első szótagra esik, az eszperantóban az utolsó előtti magánhangzóra: es-pe-RAN-to, nem „ESZ-pe-ran-tó”. A kétszótagú szavaknál a kettő egybeesik (KA-to, DO-mo), a hosszabbaknál nem.
  • Az a nem kerek hang. A magyar „a” [ɒ], ajakkerekítéssel ejtett hang, az eszperantó a viszont [a], vagyis kerekítés nélküli, nagyjából rövid „á”. A kaj tehát „káj”, nem „koj”. Az e hangja a magyar „e” és „é” között van [e], az i, o, u pedig megfelel a magyar rövid „i, o, u” hangnak.
  • A hosszúság nem számít. A magyarban a rövid és a hosszú hang jelentést különböztet meg (kar – kár, hal – hall), az eszperantóban viszont sem a magánhangzók, sem a mássalhangzók hosszúsága nem jelent semmit (PMEG). Ezért az ábécében nincsenek hosszúságot jelölő ékezetes betűk (á, é, í, ó, ú), és az ö, ü, ő, ű hangok sincsenek meg. A magyar „eszperantó” hosszú ó-ját nem kell átvinned a szóba: Esperanto.
  • A ĥ és a h két különböző betű. A ĥ [x], mint a német „Bach”; a magyar „h” általában lágyabb, de a magyar szóvégi „h” (például a „doh” szóban) hozzá hasonló lehet. A ĥ a legritkább betű, és sok szónak van k-s alakja: ĥemio = kemio „kémia”.

A következő lépés: tanuld meg azokat a szavakat, amelyeket elsőként hallani fogsz, az alapvető eszperantó kifejezések oldalán.

Gyakori kérdések

Hány betűből áll az eszperantó ábécé?

28 betűből áll: a latin ábécé q, w, x és y nélkül, plusz hat ékezetes betű: ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ és ŭ.

Úgy ejtik az eszperantót, ahogy írják?

Igen. Minden betű egy hangot jelöl, és minden betűt kiejtünk. Ha ismered a 28 betűt és a hangsúlyszabályt, bármelyik szót fel tudod olvasni.

Úgy olvashatók az eszperantó betűk, mint magyarul?

Nagyrészt igen. A ĉ, ĝ, ĵ, ŝ a magyar „cs, dzs, zs, s” hangnak felel meg, a b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, t, v, z pedig nagyjából ugyanaz, mint a magyarban. Két csapda van: az eszperantó s a magyar „sz”, és a hangsúly nem az első, hanem az utolsó előtti szótagra esik.

Hol van a hangsúly az eszperantó szavakban?

Mindig az utolsó előtti magánhangzón: a ta-BLO hibás, a TA-blo „asztal” helyes. A j és a ŭ nem számít magánhangzónak.

Miért használ az eszperantó olyan betűket, mint a ĉ és a ŝ?

Minden hangnak pontosan egy betű kell. A magyar „cs”, „dzs”, „zs” típusú betűcsoportok helyett az eszperantó egy-egy ékezetes betűt (ĉ, ĝ, ĵ) használ, így a helyesírás sosem válik kétértelművé.

Hogyan írom be a ĉ, ĝ és ŝ betűket?

Telefonon add hozzá az eszperantót a billentyűzetedhez (a Gboard támogatja Androidon és iPhone-on), és nyomd hosszan az adott betűt, például a c-t a ĉ-hoz. Számítógépen telepíts eszperantó billentyűzetkiosztást, vagy írj az x-rendszerben (cx, gx, sx); a szótárkeresőnk és a tanfolyami gyakorlatok gépelés közben átalakítják.

Források

Ha az Esperantopedia segített neked, támogathatod az oldalt.