Az eszperantóról
Az eszperantó története: 1887-től napjainkig
Az állam nélküli nyelv túlélt két világháborút, a nyelvet betiltó két diktatúrát és az angol felemelkedését – így történt.
Az eszperantót 1887. július 26-án adta ki Varsóban Ludwik Lejzer Zamenhof, a białystoki szemorvos, egy rövid, oroszul írt füzetben, amelyet ma Unua Libro („Első könyv”) néven ismerünk. Két évtizeden belül elterjedt Európában és azon túl. Az első Eszperantó Világkongresszus 1905-ben ült össze, az Eszperantó Világszövetség (UEA) pedig 1908-ban alakult. A mozgalom túlélte a náci Németország és a Szovjetunió üldözését, 1954-ben és 1985-ben elnyerte az UNESCO támogatását, és 2000 után az interneten új nemzedékre talált.
Hogyan kezdődött az eszperantó?
Zamenhof Białystokban nőtt fel, lengyelek, oroszok, németek és zsidók városában, akik gyakran bizalmatlanok voltak egymással. Arra a meggyőződésre jutott, hogy egy semleges, könnyen megtanulható második nyelv enyhítheti az ilyen ellenségességet. Varsói tizenévesként egy nyelvtervezeten dolgozott, amelyet Lingwe uniwersala címmel 1878. december 17-én egy összejövetelen mutatott be iskolatársainak.
A következő kilenc évben javítgatta és próbálgatta, főleg irodalmi művek fordításával. A nyelv mögött álló életről lásd: L. L. Zamenhof.
Mi volt az Unua Libro?
Az Unua Libro volt az eszperantó első tankönyve. Az orosz cenzor az akkor az Orosz Birodalomban használt Julián-naptár szerint 1887. július 14-én engedélyezte az árusítását – a mai naptár szerint 1887. július 26., amelyet ma eszperantó napként tartanak számon. Varsóban nyomtatta Chaim Kelter, és Zamenhof menyasszonyának, Klara Silberniknek a hozományából fizették.
A könyv oroszul készült, és Doktoro Esperanto („reménykedő doktor”) álnéven jelent meg. Az olvasók hamarosan magát a nyelvet nevezték „eszperantónak”; Zamenhof saját neve a nyelvre Lingvo Internacia, „nemzetközi nyelv” volt. 1887-ben lengyel, német és francia kiadás követte, 1889-ben pedig Richard Geoghegan angol fordítása. A könyv egy 16 szabályból álló nyelvtant tartalmazott – lásd: a 16 szabály.
Hogyan terjedt a nyelv 1905 előtt?
Eleinte lassan, aztán gyorsan. 1888-ban Zamenhof kiadta a Dua Libro („Második könyv”) című kötetet, a németországi nürnbergi világnyelvi klub pedig – addig a rivális volapük híve – átállt az eszperantóra. 1889. szeptember 1-jén ugyanebben a városban jelent meg az első eszperantó folyóirat, a La Esperantisto.
1894-ben Zamenhof radikális reformok csomagját bocsátotta a folyóirat olvasóinak szavazására, akik elvetették őket. 1895-ben a La Esperantisto közölte Lev Tolsztoj egy szövegének fordítását, az orosz cenzorok pedig betiltották a lapot. Előfizetőinek többsége Oroszországban élt, ezért megszűnt; helyét 1895 decemberében Svédországban egy új folyóirat, a Lingvo Internacia vette át.
1900 után Franciaország lett a növekedés központja, tudósok, tanárok és kiadók, például a Hachette támogatásával.
Mi történt az első Világkongresszuson 1905-ben?
1905 augusztusában 688 ember mintegy 20 országból gyűlt össze a franciaországi Boulogne-sur-Merben az első Eszperantó Világkongresszuson. Kiderült, hogy tolmácsok nélkül is képesek beszélgetni, vitatkozni és egy egész kongresszust megtartani.
A kongresszus elfogadta a boulogne-i nyilatkozatot. Eszerint a Fundamento de Esperanto (1905) – Zamenhof nyelvtana, gyakorlatai és alapszótára – a nyelv kötelező alapja, amelyet senki sem változtathat meg. Új szavakat és alakokat fel lehet venni, de a mag változatlan marad. Ez a stabilitás az egyik oka annak, hogy az eszperantó túlélte a vetélytársait. A kongresszus Nyelvi Bizottságot is létrehozott, amelyből 1948-ban a mai Eszperantó Akadémia lett.
Hogyan bővült a hivatalos szókincs
A Reta Vortaro 5328 szótövet jelöl hivatalosnak: 2756 a Fundamentóból (1905), 2569 a tíz Hivatalos Kiegészítésből (1909 és 2023 között), 3 pedig az Akadémia külön döntéseiből.
Naŭa Oficiala Aldono (9OA) 2007
208új szótő
4905összesen
Válassz egy réteget, hogy lásd, mely szavak kerültek akkor a nyelvbe.
A szótövek hivatalos státusza: a Reta Vortaro jelölései; évek: Akademio de Esperanto; a szavak sorrendje: gyakoriság a Tatoebában.
Az összes hivatalos szótőA grafikon azokat a szótöveket számolja, amelyeket a ReVo szótár hivatalosnak jelöl. Az Akadémia „elemeket” számol – szótöveket, képzőket, kis szavakat és a 11 végződést –, és mintegy 5373-ra jut; lásd: hivatalos eszperantó.
Hogyan nőtt a mozgalom az első világháború előtt?
1907 októberében a nemzetközi segédnyelv elfogadásáért alakult küldöttség (Délégation) bizottsága Párizsban összeült, és egy reformált eszperantót, az idót támogatta. Szerzőjéről, aki „Ido” néven írt alá, 1908-ban kiderült, hogy Louis de Beaufront, addig vezető eszperantista; későbbi történészek a tervet főleg Louis Couturat művének tartják. A szakadás miatt a mozgalom néhány vezetőjét elveszítette, de a legtöbb beszélő az eszperantónál maradt.
1908. április 28-án Genfben megalapították az Eszperantó Világszövetséget (UEA); alapítói között volt a fiatal svájci újságíró, Hector Hodler, a francia tanár, Théophile Rousseau és mások. Két évvel később, 1910-ben a Világkongresszus először lépte át az Atlanti-óceánt: az Egyesült Államokba, Washingtonba utazott. Zamenhofot 1907 és 1917 között 14-szer jelölték Nobel-békedíjra, az első jelölést 12 brit parlamenti képviselő nyújtotta be. Az 1914-re Párizsba tervezett kongresszust a háború kitörésekor lemondták. Zamenhof 1917. április 14-én halt meg Varsóban, a német megszállás idején.
Foglalkozott a Népszövetség az eszperantóval?
Igen. 1920 decemberétől Irán vezetésével küldöttségek javasolták, hogy a Népszövetség ajánlja az eszperantót. A francia küldött, Gabriel Hanotaux az első, 1920. decemberi javaslattól kezdve ellenezte, mert a francia mint diplomáciai nyelv szerepét fenyegető veszélyt látott benne. A Népszövetség főtitkárhelyettese, Nitobe Inazó a Népszövetség küldötteként részt vett az 1921-es prágai Világkongresszuson, és kedvezően számolt be róla.
A Népszövetség Esperanto as an International Auxiliary Language című jelentését 1922-ben a harmadik közgyűlés elé terjesztették, amely elfogadta, de az iskolák kérdését egy bizottságra bízta; ez a bizottság 1923-ban elutasította. Franciaország már 1922 júniusában kitiltotta az eszperantót az állami iskoláiból: a tanárokat arra utasították, hogy ne népszerűsítsék, az iskolaépületeket pedig nem lehetett eszperantó tanfolyamoknak kölcsönadni. Az 1920-as évek ennek ellenére az eszperantó egyik csúcsidőszaka volt: új folyóiratok, az 1923-as nürnbergi kongresszus 4963 résztvevővel (1987-ig rekord), az 1921-ben alapított SAT munkásszövetség, és 1927-től az eszperantó könyvnap december 15-én.
Miért üldözték az eszperantót?
A totalitárius rezsimek veszélyt láttak egy nemzetközi nyelvben. Az üldözés alapműve Ulrich Lins könyve, a La danĝera lingvo – „A veszélyes nyelv”.
- Náci Németország. Hitler a Mein Kampfban a zsidó világösszeesküvés eszközeként támadta az eszperantót. A munkás-eszperantista csoportokat 1933-ban betiltották, 1936 júniusában pedig a politikai rendőrség feloszlatta az összes megmaradt eszperantó szervezetet. Zamenhof mindhárom gyermekét meggyilkolták a holokausztban: Adamot 1940 januárjában Palmiryban lelőtték, Zofiát és Lidiát 1942-ben Treblinkában ölték meg.
- A Szovjetunió. Az eszperantót eleinte eltűrték, sőt támogatták, és 1921-ben hivatalosan elismert Szovjet Eszperantó Szövetség alakult. Sztálin tisztogatásai során vezetőjét, Erneszt Drezent 1937 áprilisában letartóztatták, és 1937. október 27-én kivégezték. Az eszperantista tevékenység 1937-től 1956-ig gyakorlatilag lehetetlen volt.
Mit döntött az UNESCO az eszperantóról?
1954. december 10-én az UNESCO montevideói Általános Konferenciája elfogadta a IV.1.4.422–4224 határozatot. Ez tudomásul vette az eszperantó által a nemzetközi szellemi cserében és a népek közelítésében elért eredményeket, és konzultatív kapcsolatot nyitott az UNESCO és az UEA között.
1985-ben, szófiai konferenciáján az UNESCO második határozatot fogadott el. Gratulált a mozgalomnak a közelgő centenáriumhoz, és felkérte a tagállamokat, hogy ünnepeljék meg, és ösztönözzék a nyelvi problémáról és az eszperantóról szóló oktatást. Az 1987-es varsói centenáriumi kongresszuson 5946 résztvevő volt, ez ma is a rekord.
Hogyan változott az eszperantó 1945 után?
Az UEA 1955-ben Rotterdamba helyezte át a székhelyét, ahol ma is van. Az eszperantó 1956 után Kelet-Európában feléledt, és Európán kívül is terjedt – Kínában, Kelet-Ázsia más részein, Latin-Amerikában, később Afrikában. 1996-ban Prágában a 81. Világkongresszus elfogadta a prágai kiáltványt, a mozgalom hét alapelvét, például a demokráciát, a nyelvi jogokat és a nyelvi sokféleséget. A modern szervezetek ebben az időszakban alakultak ki.
Hogyan változtatta meg az internet az eszperantót?
Az internet jól illett egy szétszórt közösséghez. A fontosabb állomások:
- 2001 – megalapították az eszperantó Wikipédiát (Vikipedio); 2026 októberére mintegy 390 000 cikke volt.
- 2002. december 21. – elindult az ingyenes lernu! kurzusoldal.
- 2012. február 22. – a Google Fordító felvette az eszperantót a 64. nyelvként.
- 2015. május 28. – a Duolingo eszperantó kurzust indított angolul beszélőknek; 2020 márciusáig 2,8 millió ember kezdte el az eszperantó kurzusait.
- 2017 – az Amikumu alkalmazás elkezdte összekötni a közelben élő eszperantistákat.
Ezek az eszközök sokkal több tanulót vonzottak, mint bármely korábbi kampány, bár a legtöbben korán abbahagyják. Lásd: hányan beszélik az eszperantót.
Mi történik ma az eszperantóval?
2014-ben Lengyelország felvette „az eszperantó nyelvet mint az eszperantó kultúra hordozóját” a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe, 2026-ban pedig Ausztria felvette az eszperantó kultúrát a saját jegyzékébe. 2023 májusában az UEA történelmi könyvtárát átadták a Lengyel Nemzeti Könyvtárnak.
A Világkongresszus 2024-ben jutott el először Afrikába, a tanzániai Arushába. A 110. kongresszus 2025-ben Brnóban ült össze, a 111. pedig az ausztriai Grazban, 2026. augusztus 1–8-án. Az UEA az ausztráliai Melbourne-t jelentette be 2027-re.
Hogyan fejlődött az eszperantó Magyarországon?
Az eszperantó magyarországi története több szempontból különleges. A magyarországi mozgalom nem a fővárosban, hanem vidéken indult: a Lingvo Internacia című nemzetközi folyóiratot 1900-tól a tolnai Szekszárdon nyomtatták, Lengyel Pál nyomdájában, egészen 1904 szeptemberéig, amikor a lap Párizsba költözött. Az első magyar eszperantó egyesület, a Magyar Eszperantisták Egylete 1902 márciusában alakult Budapesten, Miletz József kezdeményezésére. Ez a mai Magyarországi Eszperantó Szövetség (MESZ) elődje; a neve többször változott, mai nevét 1991 óta viseli.
A két világháború között Budapest az eszperantó irodalom egyik központja lett. 1922-ben itt indult a Literatura Mondo („Irodalmi Világ”) folyóirat, amelyet Soros Tivadar (Teodoro Schwartz) adott ki, Kalocsay Kálmán és Baghy Gyula pedig szerkesztett, és amelynek köré a „budapesti iskola” szerzői csoportosultak (lásd: híres eszperantisták). 1929-ben Budapesten rendezték a 21. Világkongresszust mintegy 1200 résztvevővel. Az erdélyi születésű Cseh Andor (Andreo Cseh) katolikus pap 1920-ban Nagyszebenben dolgozta ki a beszélgetésre épülő, tankönyv nélküli Cseh-módszert.
A sztálini időszakban a mozgalom visszaszorult: a Literatura Mondo 1949-ben megszűnt, az országos eszperantó egyesület pedig 1950. április 6-án feloszlatta magát. 1955-ben megalakult az Országos Eszperantó Tanács, 1960. október 30-án pedig a Magyar Eszperantó Szövetség, amelyet az UEA 1962-ben fogadott tagszervezetei közé. Budapest még kétszer adott otthont a Világkongresszusnak: 1966-ban (51., 3975 résztvevő) és 1983-ban (68., 4834 résztvevő, az eddigi harmadik legnagyobb). 1966-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán Szerdahelyi István vezetésével eszperantó nyelv és irodalom szak indult.
2000 óta lehet Magyarországon államilag elismert nyelvvizsgát tenni eszperantóból, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete 2004 januárjában élő nyelvnek minősítette. Az eszperantó ezután az angol és a német mellett az egyik legtöbbet választott vizsganyelv lett. Az Eduline az Oktatási Hivatal adataira hivatkozva azt írta, hogy 2012-ben még harmadik volt 3699 vizsgázóval, 2020-ban viszont már csak 681-en választották. A mai helyzetről lásd: az eszperantó Magyarországon.
Az eszperantó idővonala
- Zamenhof megszületik Białystokban (december 15.)
- Az első tervezet, a Lingwe uniwersala bemutatása barátoknak (december 17.)
- Megjelenik az Unua Libro Varsóban (július 26.)
- Dua Libro; a nürnbergi világnyelvi klub átáll a volapükről
- Az első folyóirat, a La Esperantisto Nürnbergben
- Az olvasók elutasítják Zamenhof reformjavaslatát
- Oroszországban betiltják a La Esperantisto folyóiratot, miután Tolsztoj-fordítást közölt
- Budapesten megalakul az első magyar eszperantó egyesület (március)
- Az első Világkongresszus Boulogne-sur-Merben (688 résztvevő); Fundamento de Esperanto; boulogne-i nyilatkozat
- Az ido szakadása Párizsban; Zamenhof első jelölése a Nobel-békedíjra
- Genfben megalakul az Eszperantó Világszövetség (április 28.)
- A párizsi kongresszus elmarad az első világháború miatt
- Zamenhof meghal Varsóban (április 14.)
- Franciaország akadályozza az eszperantót a Népszövetségben
- Budapesten elindul a Literatura Mondo
- December 15. az eszperantó könyvnap lesz
- A 21. Világkongresszus Budapesten (kb. 1200 résztvevő)
- A náci Németország feloszlatja az összes eszperantó szervezetet
- Sztálin tisztogatásai; a szovjet eszperantista vezetőt, Erneszt Drezent kivégzik
- Zamenhof három gyermekét meggyilkolják a holokausztban
- A Nyelvi Bizottság és az Akadémia egyesül az Eszperantó Akadémiává
- Az országos eszperantó egyesület feloszlatja magát (április 6.)
- UNESCO-határozat Montevideóban (december 10.)
- Az UEA székhelye Rotterdamba költözik
- Megalakul a Magyar Eszperantó Szövetség (október 30.)
- Az 51. Világkongresszus Budapesten (3975 résztvevő)
- A 68. Világkongresszus Budapesten (4834 résztvevő)
- UNESCO-határozat Szófiában a centenáriumról
- Centenáriumi kongresszus Varsóban, 5946 résztvevővel (rekord)
- Prágai kiáltvány
- Megalapítják az eszperantó Wikipédiát
- Elindul a lernu! (december 21.)
- A Google Fordító felveszi az eszperantót (február 22.)
- Lengyelország az eszperantót szellemi kulturális örökségnek nyilvánítja
- Duolingo kurzus angolul beszélőknek (május 28.)
- Az UEA könyvtárát átadják a Lengyel Nemzeti Könyvtárnak
- Az első Világkongresszus Afrikában (Arusha, Tanzánia)
- A 111. Világkongresszus Grazban; Ausztria az eszperantó kultúrát szellemi örökségnek nyilvánítja
Gyakori kérdések
Mikor találták ki az eszperantót?
Zamenhof az 1870-es évek óta dolgozott rajta, és 1887. július 26-án tette közzé Varsóban. Ezt a napot ünnepeljük eszperantó napként.
Miért hozta létre Zamenhof az eszperantót?
Semleges, könnyű második nyelvet akart, amely lehetővé teszi, hogy a különböző nemzetek tagjai egyenrangúként érintkezzenek. A soknyelvű Białystokban nőtt fel, ahol látta, hogyan táplálják a nyelvi akadályok a közösségek közötti bizalmatlanságot.
Betiltották valaha az eszperantót?
Igen. A náci Németország 1936-ban feloszlatta az összes eszperantó szervezetet, a Szovjetunióban pedig 1937 és 1956 között elnyomták az eszperantó tevékenységet, vezető eszperantistákat lelőttek. Az Orosz Birodalom már 1895-ben betiltotta az első eszperantó folyóiratot.
Elfogadta a Népszövetség az eszperantót?
Nem. Az 1920-as évek elején egy javaslat széles támogatást kapott, de Franciaország megakadályozta, és a Népszövetség 1922-es jelentése nem vezetett az iskolákra vonatkozó ajánláshoz.
Elismeri az UNESCO az eszperantót?
Az UNESCO 1954-ben és 1985-ben az eszperantónak kedvező határozatokat fogadott el, az Eszperantó Világszövetség pedig 1954 óta konzultatív kapcsolatban áll az UNESCO-val. Az eszperantó nem hivatalos ENSZ-nyelv.
Mikor alakult az első magyar eszperantó egyesület?
1902 márciusában alakult meg Budapesten Magyar Eszperantisták Egylete néven, Miletz József kezdeményezésére. Ez a mai Magyarországi Eszperantó Szövetség (MESZ) elődje.
Források
- Wikipédia (angolul), Unua Libro, History of Esperanto és Declaration of Boulogne; Wikipédia, Eszperantó és Boulogne-i határozat; Vikipedio, Unua Libro és La Esperantisto
- Eszperantó Világszövetség, a Világkongresszusok listája
- Vikipedio, 1-a Universala Kongreso de Esperanto
- Nobel Prize, jelölési archívum: Lazarus Ludwig Zamenhof
- Az UNESCO 1954-es és 1985-ös határozatai, az ILEI által összeállított szöveg; UNESCO Records of the General Conference, 1985
- Léon Bérard, 1922. júniusi körlevél az eszperantóról a francia iskolákban, újranyomva a Les Langues modernes 1922. júliusi számában (másolat az Espéranto-France oldalán)
- Wikipédia (németül), Deutscher Esperanto-Bund (a náci időszak); Wikipédia (angolul), Ernest Drezen
- Ulrich Lins, La danĝera lingvo (Bleicher, 1988); angol kiadása Dangerous Language (Palgrave Macmillan, 2016–17)
- Narodowy Instytut Dziedzictwa, Język esperanto jako nośnik kultury esperanckiej (2014); Osztrák UNESCO-bizottság, Esperanto culture in Austria (2026)
- Google Translate Blog, 2012. február 22.
- Magyarország: Wikipédia, Magyarországi Eszperantó Szövetség és Lengyel Pál (nyomdász); Wikipédia (angolul), Esperanto in Hungary; Vikipedio, Hungaria Esperanto-Asocio, Lingvo Internacia (gazeto), Paŭlo Lengyel, Literatura Mondo és Istvan Szerdahelyi
- Eduline, Drasztikusan visszaesett az eszperantóból nyelvvizsgázók száma (2022. február 16.); Eszperantó Alapítvány, Eszperantó nyelvvizsga és az MTA Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása (2004. január 29.)
- Cseh Andor (Andreo Cseh): Wikipédia, Cseh Andor; Wikipédia (angolul), Andreo Cseh
Ha az Esperantopedia segített neked, támogathatod az oldalt.