Eszperantó igék: idők, ragozás és az esti ige

Az eszperantó igéknek hat végződésük van, és személy és szám szerint nem változnak. Mi parolas, vi parolas, ŝi parolas, ili parolas – „beszélek, beszélsz, beszél, beszélnek”: minden időben egyetlen alak. Rendhagyó ige nincs, még az esti – „lenni” sem. Magyar anyanyelvűnek ez nagy egyszerűsítés: a magyar igék személy, szám, idő, mód és a tárgy határozottsága szerint is ragozódnak.

#A hat igevégződés

A magánhangzók mintát követnek: az a jelen idő, az i múlt idő, az o jövő idő. Ugyanezek a magánhangzók térnek vissza a melléknévi igenevekben: -ant-, -int-, -ont-.

most

-isparolismúlt idő-asparolasjelen idő-osparolosjövő idő

időjelölés nélkül-usparolusfeltételes mód-uparolufelszólító mód-iparolifőnévi igenév

#A paroli – „beszélni” teljes ragozása

A nyelv minden igéje ezt a táblázatot követi. Csak az alany változik, ezért a névmást ki kell tenni: a puszta parolas nem árulja el, ki beszél. Lásd: névmások. A magyar a személyes névmást rendszerint kihagyja a mondatból („beszélek”, „megyünk”), mert a személyrag elárulja a cselekvőt. Az eszperantóban nincs személyrag, ezért a névmást le kell írni: Mi parolas, nem Parolas. Kivétel a személytelen, alany nélküli mondat: Pluvas. – „Esik.”

#Esti – „lenni”

• Mi estas feliĉa. – „Boldog vagyok.”
• Ili estis hejme. – „Otthon voltak.”
• Estu trankvila! – „Légy nyugodt!”
• Estas tri katoj en la ĝardeno. – „Három macska van a kertben.”

Az esti utáni szó sosem kap tárgyragos -n-t: Mi estas instruisto – „Tanár vagyok”. Lásd: a tárgyeset. A magyar „lenni” szabálytalan ige (vagyok, van, volt, lesz), az eszperantó esti nem. Ugyanakkor a magyar jelen idejű 3. személyben elhagyja a „van” szót („A ház nagy”, „Ő tanár”), az eszperantóban ki kell tenni: La domo estas granda, Li estas instruisto.

#Jelen, múlt és jövő

Az -as azt fedi le, ami éppen most történik, a szokásokat és az általános igazságokat. Azokat az állapotokat is lefedi, amelyek korábban kezdődtek, és még tartanak: Mi loĝas ĉi tie tri jarojn. – „Három éve lakom itt.” A magyar is jelen időt használ ilyenkor.

Az -is minden fajta múltat lefed: Mi jam manĝis. – „Már ettem.” Hieraŭ mi laboris. – „Tegnap dolgoztam.” A magyar „-t/-tt” múlt idő ugyanígy egyetlen alak.

Az -os a jövő: Morgaŭ mi vizitos vin. – „Holnap meglátogatlak.” A magyar a jövőt gyakran jelen idejű igével és időhatározóval fejezi ki („holnap meglátogatlak”), vagy a „fog” segédigével („meg foglak látogatni”); az eszperantóban mindig egyetlen alak van: vizitos.

Függő beszédben az ige megtartja az eredeti szavak idejét: Li diris, ke li volas manĝi. – „Azt mondta, hogy enni akar” (szó szerint „akar”). A magyarban ugyanígy van, ezért itt nem lesz gondod.

#A magyarban megvan, az eszperantóban nincs

• Személyragok. A magyar „olvasok, olvasol, olvas” az eszperantóban mi legas, vi legas, li legas.
• Alanyi és tárgyas ragozás. A magyar ige alakja a tárgy határozottságától is függ („látok egy kutyát” – „látom a kutyát”). Az eszperantóban az ige nem változik: Mi vidas hundon, Mi vidas la hundon.
• Igekötők. A magyar igekötők (el-, meg-, ki-, be-) az igéhez tartoznak, de el is válhatnak tőle. Az eszperantó megfelelőik az előképzők és az elöljárószók: eliri „kimenni”, eniri „bemenni”.
• A „-hat/-het” igeképző. Az „olvashatok”, „bejöhetsz” az eszperantóban a povi „tudni, képesnek lenni” ige és a főnévi igenév: Mi povas legi. A „-ható/-hető” melléknévképzőnek az -ebl- felel meg (videbla „látható”; lásd: utóképzők).

#Igeszemlélet: az eszperantó időalakjai nem különböztetik meg

A magyar igék perfektívvá válnak igekötővel: „olvasok” – „elolvasom”, „írok” – „megírom”. Az eszperantó időalakjai ezt a különbséget nem jelölik: a Mi legis la libron jelenthet „olvastam a könyvet” és „elolvastam a könyvet” is. Ha a különbséget ki akarod fejezni, segítenek az előképzők, utóképzők és a szavak: az ek- a kezdetet jelzi (ekdormi „elaludni”), az -ad- a folytonosságot és az ismétlődést (legadi), a jam „már” szó a befejezettséget, a fini legi „végigolvasni” szerkezet vagy a legita „elolvasott” igenév.

#Feltételes -us

Az -us a képzeltet vagy a valótlant írja le, időre való utalás nélkül. A képzelt dologról szóló „ha” mondatok mindkét részében -us áll:

• Se mi havus tempon, mi venus. – „Ha lenne időm, jönnék.”
• Mi ŝatus kafon. – „Szeretnék egy kávét.”
• Ĉu vi povus helpi min? – „Tudnál segíteni nekem?”

A valós lehetőségekre a szokásos időket használd: Se pluvos, mi restos hejme. – „Ha esik, otthon maradok.” Az eszperantó mindkét részben jövő időt használ, a magyar a „ha” után jelen időt („ha esik”). A magyar feltételes mód („-na/-ne”) és az -us viszont jól megfelelnek egymásnak, és a magyar is mindkét tagmondatban feltételes módot használ.

#Felszólító -u: parancsok, kívánságok, „menjünk”

Az -u azt mutatja, mit akar, kér vagy parancsol valaki:

• Venu! – „Gyere!”
• Ni iru! – „Menjünk!”
• Li atendu. – „Várjon.”
• Mi volas, ke vi venu. – „Azt akarom, hogy gyere.”
• Ĉu ni iru? – „Menjünk?”

Az udvarias „kérlek” a bonvolu főnévi igenévvel: Bonvolu sidiĝi. – „Kérlek, ülj le.” Egyetlen -u lefedi a magyar felszólítást („gyere”), az első személyű többes felszólítást („menjünk”) és a „hogy”-os kívánságot („azt akarom, hogy gyere”).

#Összetett idők röviden

Az esti és egy igenév finomabb időbeli különbségeket ad, és a szenvedő szerkezetet:

A PMEG a legtöbb esetben az egyszerű alakok használatát javasolja. A részletek a melléknévi igenevek oldalán vannak.

#Tárgyas és tárgyatlan: -ig- és -iĝ-

Minden igető vagy tárgyas (kap tárgyat), vagy tárgyatlan. A fermi – „becsukni” tárgyas: Mi fermas la pordon. – „Becsukom az ajtót.” Ha azt akarod mondani, hogy „az ajtó becsukódik”, add hozzá az -iĝ--t: La pordo fermiĝas.

Az -ig- fordítva működik, és azt jelenti: „előidézni”: morti – „meghalni” → mortigi – „megölni”. Mindkettő kapcsolódhat egy tőhöz: sidi – „ülni”, sidiĝi – „leülni”, sidigi – „leültetni”. A magyar is így különbözteti meg őket: „becsukni” – „becsukódni”, „ülni” – „leülni” – „leültetni”. Bővebben a tárgyas és tárgyatlan igék és az utóképzők oldalán.

#Példák mondatokban

• Mi legas libron. – „Könyvet olvasok.”
• Hieraŭ mi legis la tutan tagon. – „Tegnap egész nap olvastam.”
• Morgaŭ mi legos la novan ĉapitron. – „Holnap elolvasom az új fejezetet.”
• Kiam vi telefonis, mi kuiris. – „Amikor telefonáltál, éppen főztem.”
• Mi ŝatus legi pli ofte. – „Szívesen olvasnék gyakrabban.”
• Se mi estus vi, mi ne farus tion. – „Ha a te helyedben lennék, nem tenném meg.”
• Legu laŭte, mi petas! – „Olvass hangosan, kérlek!”
• Ni iru al la biblioteko! – „Menjünk a könyvtárba!”
• Mi deziras, ke vi estu feliĉa. – „Azt szeretném, ha boldog lennél.”
• Mi ne komprenas la demandon. – „Nem értem a kérdést.”

#Gyakori kérdések

#Hány igeideje van az eszperantónak?

Három egyszerű igeideje: jelen -as, múlt -is és jövő -os. Ehhez jön a feltételes -us, a felszólító -u és a főnévi igenév -i: ez a hat igevégződés.

#Vannak rendhagyó igék az eszperantóban?

Nincsenek. Minden ige, az esti – „lenni”, a havi – „birtokolni” és az iri – „menni” is, ugyanazt a hat végződést használja.

#Hogyan mondod eszperantóul, hogy „menjünk”?

Használd a ni névmást az -u alakkal: Ni iru! – „Menjünk!”, Ni manĝu! – „Együnk!”

#Hogyan tagadsz egy igét?

Tedd elé a ne-t: Mi ne komprenas. – „Nem értem.” Bővebben a kérdések és tagadás oldalán.

#Van az eszperantóban külön folyamatos igeidő?

A Mi manĝas jelentése „eszem” és „éppen eszem” is, akárcsak magyarul. Létezik összetett alak, például a mi estas manĝanta, de ritkán van rá szükség.

#Hogyan fejezhetem ki az eszperantóban az igeszemléletet, például az „olvas” és az „elolvas” különbségét?

Rendszerint elég az idő és a szövegkörnyezet: a Mi legis la libron jelentése „olvastam” és „elolvastam a könyvet” is. A cselekvés kezdetét az ek- fejezi ki (ekdormi „elaludni”), a folytonosságot és az ismétlődést az -ad- (legadi), a befejezettséget a jam „már” szó, a fini legi „végigolvasni” szerkezet vagy a legita „elolvasott” igenév.

#Források

• Fundamento de Esperanto, 6. szabály (angolul) – Akademio de Esperanto
• PMEG: Verboj, I-verboj, AS, IS, U, US
• PMEG: Kunmetitaj verboformoj, Nerekta parolo: verboformoj
• PMEG: IG, IĜ
• Esperanto grammar – Wikipédia (angolul)