Eszperantó igenevek: -ant-, -int-, -ont-, -at-, -it-, -ot-

Az eszperantónak hat igenévi utóképzője van: három cselekvő (-ant-, -int-, -ont-) és három szenvedő (-at-, -it-, -ot-). A magánhangzó a cselekvés szakaszát mutatja – az a a folyamatban lévőt, az i a befejezettet, az o a még el nem kezdettet –, pontosan úgy, mint az -as, -is, -os igevégződések. Az n betű a cselekvő alakot jelöli. Mind a hat benne van a Fundamento de Esperanto (1905) 16 szabályának 6. pontjában.

Az igenév a cselekvést egy személy vagy dolog tulajdonságaként mutatja be (PMEG). Az -a, -e és -o végződéssel melléknév, határozószó, illetve főnév lesz belőle. A hat igenévi utóképzőt külön számoljuk a 31 szokásos utóképzőtől.

#A hat igenév egy pillantásra

ibefejezettafolyamatosoküszöbön álló

cselekvő melléknévi igenév-int-legintabefejezett-ant-legantafolyamatos-ont-legontaküszöbön álló

szenvedő melléknévi igenév-it-legitabefejezett-at-legatafolyamatos-ot-legotaküszöbön álló

#Az -a, -e és -o végződéssel

Az -a alakok egy főnevet jellemeznek, és úgy egyeznek vele, mint bármely melléknév: la dormanta infano – „az alvó gyerek”; la skribitaj leteroj – „a megírt levelek”.

Az -e alakok azt írják le, amit a mondat alanya a főcselekvéssel egy időben, előtte vagy utána tesz. Lásd még: határozószók.

• Legante, mi lernas. – „Olvasás közben tanulok.”
• Fininte la laboron, li foriris. – „A munkát befejezve elment.”

Az -o alakok személyt neveznek meg: lernanto „tanuló” (aki tanul), parolanto „beszélő”, mortinto „elhunyt”, kaptito „fogoly” (akit elfogtak). A nyelv neve is ilyen: esper·ant·o „remélő” (aki remél). Zamenhof első könyvét 1887-ben a Doktoro Esperanto álnéven adta ki (lásd: Zamenhof).

#Magyar igenevek és eszperantó igenevek

A magyar melléknévi igenevek részben ismerősek lesznek, az eszperantó azonban mind a hatot szabályosan képezi, minden igéből:

Három eltérésre figyelj:

• A magyar -t/-tt többnyire szenvedő jelentésű („az elolvasott könyv”), tárgyatlan igéknél viszont cselekvő („a megérkezett vendég”). Az eszperantó ezt két külön utóképzővel különbözteti meg: la legita libro, de la alveninta gasto.
• A magyar -andó/-endő kötelezettséget is kifejezhet („fizetendő” = amit ki kell fizetni). Az -ot- nem kötelezettséget jelöl, csak a még el nem kezdett cselekvést; a „fizetendő” jelentést az -end- adja: pagenda (lásd: utóképzők).
• A magyarban a „folyamatban lévő szenvedő” (-at-) jelentésre nincs külön igenévi alak; körülírjuk: „olvasás alatt álló”. Az eszperantó legata ezt egy szóval mondja.

A magyar határozói igenév („befejezve”, „olvasva”) hasonló szerepet tölt be, mint az -e végű alakok: a Fininte la laboron, li foriris mondatnak ez felel meg: „A munkát befejezve elment.” Az eszperantóban viszont a szakaszt külön utóképző jelöli (-ante, -inte, -onte).

#Szakasz, nem óra szerinti idő

Az igenevek azt mutatják meg, hogy a cselekvés hol tart a főigéhez képest, nem a jelenhez képest (PMEG). Hasonlítsd össze:

• La letero estis skribata en la paŭzo. – „A levelet a szünetben írták.” (még folyamatban volt)
• La letero estis skribita en la paŭzo. – „A levelet a szünetben megírták.” (akkorra kész lett)

#Összetett idők: esti + igenév

Az esti „lenni” valamelyik alakja és egy igenév pontosabb időket ad. Ha az estas helyett estis, estos, estus vagy estu áll, az egész alak időben eltolódik. Az egyszerű időkről az igék oldalon olvashatsz.

A szenvedő szerkezet az esti és egy szenvedő igenév: a cselekvőt a de vezeti be. La letero estis skribita de Petro – „A levelet Péter írta.” A magyar ilyenkor rendszerint cselekvő mondatot használ, az eszperantóban a cselekvő a de után áll. Ha a de félreérthető, érthetőbb a fare de.

A PMEG szerint az egyszerű végződések (-as, -is, -os, -us, -u) általában jobbak: a Mi manĝis – „Ettem” legtöbbször ugyanolyan jó, mint a Mi estis manĝinta. Zamenhof sosem használt összeolvadt alakokat, például a manĝintas-t az estas manĝinta helyett. A PMEG logikusnak, de nehezen érthetőnek tartja őket; csak néhányat – például a sciintus „tudta volna” alakot – használnak is valamelyest.

#Az ata/ita vita

Az 1950-es években és az 1960-as évek elején az eszperantisták vitatkoztak a szenvedő igenevekről. Az egyik csoport, az atistoj a magánhangzókat főként időjelölőnek értelmezte. Egy régen felépített házra ezt írták: La domo estis konstruata – „A házat felépítették.”

A másik csoport, az itistoj a magánhangzókat a cselekvés szakaszának tekintette: az -it- a befejezett cselekvést jelöli, tehát La domo estis konstruita. Az Eszperantó Akadémia 1967. november 25-én 31 szavazatból 26-tal úgy döntött, hogy az igenevek a cselekvés szakaszát fejezik ki. Hozzátette, hogy csak ez az értelmezés egyezik Zamenhof szóhasználatával.

1989-ben az Akadémia megerősítette a döntést. A szakaszt jelölő értelmezést régebbinek, irodalmibbnak és alapvetőbbnek nevezte. A mai leíró nyelvtanok, például a PMEG, ezekkel a fogalmakkal írják le az igeneveket: folyamatban lévő, befejezett, még el nem kezdett.

#Példák mondatokban

• La dormanta bebo ne aŭdis la bruon. – „Az alvó baba nem hallotta a zajt.”
• Ŝi rigardis la falantan neĝon. – „Nézte a hulló havat.”
• Mi trovis la perditan ŝlosilon sub la lito. – „Megtaláltam az elveszett kulcsot az ágy alatt.”
• Ni renkontiĝos la venontan semajnon. – „Jövő héten találkozunk.”
• Promenante en la parko, mi renkontis malnovan amikon. – „A parkban sétálva találkoztam egy régi barátommal.”
• Manĝinte, ni iris promeni. – „Miután ettünk, elmentünk sétálni.”
• La parolanto dankis la aŭskultantojn. – „A beszélő köszönetet mondott a hallgatóknak.”
• La domo estis konstruita antaŭ cent jaroj. – „A ház száz évvel ezelőtt épült.”
• La ponto estas ankoraŭ konstruata. – „A híd még épül.”

#Gyakori kérdések

#Mi a különbség az -ata és az -ita között?

Az -ata folyamatban lévő cselekvést, az -ita befejezettet ír le. A La pordo estas fermata azt jelenti: „Az ajtót éppen csukják”; a la pordo estas fermita pedig azt, hogy „Az ajtó be van csukva.”

#Hogyan képezzük az eszperantóban a szenvedő szerkezetet?

Használd az esti igét szenvedő igenévvel: La libro estas legata – „A könyvet éppen olvassák.” A cselekvő a de (vagy a fare de) után áll.

#Mit jelent az „Esperanto” szó?

Az esperi „remélni” ige cselekvő jelen idejű igenevéből képzett főnév: esper·ant·o, „aki remél”. Zamenhof Doktoro Esperanto álnevéből ered (1887).

#Szükségem van az estas manĝinta típusú összetett időkre?

Ritkán. Az egyszerű -as, -is, -os alakok a legtöbb helyzetre elegendők; az összetett idők akkor segítenek, ha a cselekvés pontos szakasza számít.

#Mit jelent az -e végű igenév?

Az alany olyan cselekvését írja le, amely a főigét kíséri: Fininte, li foriris – „Befejezve, elment.”

#Források

• Fundamento de Esperanto – nyelvtan angolul (6. szabály)
• Akademio de Esperanto – Döntések az igenevekről (1967, 1989)
• PMEG – Igenevek
• PMEG – Igenevek mint A-végű szavak
• PMEG – Összetett igealakok
• PMEG – Szokatlan összetett igék
• David K. Jordan – The ata/ita problem (UC San Diego)
• Unua Libro – Wikipédia (angolul)
• Esperanto grammar – Wikipédia (angolul)
• Melléknévi igenév – Wikipédia – a magyar -ó/-ő, -t/-tt és -andó/-endő