Eszperantó névmások: mi, vi, li, ŝi, si és a többi

Az eszperantó személyes névmásai: mi – „én”, vi – „te, ti, ön”, li – „ő (férfi)”, ŝi – „ő (nő)”, ĝi – „ez, az (dolog, állat)”, ni – „mi”, ili – „ők”, oni – „az ember, általános alany” és a visszaható si. Az -n végződés a tárgyat jelöli (min – „engem”), az -a a birtokost (mia – „az én …, az enyém”). Más alakot nem kell megtanulnod.

Ezt a kilenc névmást a 16 szabály 5. pontja sorolja fel. A tizedik, a ci csak a Fundamento szótárában szerepel, és szinte sosem használják.

#Az összes személyes névmás

mi + -n = min

Névmás	Magyar	Tárgy (-n)	Birtokos (-a)
mi	én	min – engem	mia – az én …, az enyém
vi	te, ti (ön, önök)	vin – téged, titeket	via – a te …, a ti …, a tiéd
li	ő (férfi)	lin – őt	lia – az ő …, az övé
ŝi	ő (nő)	ŝin – őt	ŝia – az ő …, az övé
ĝi	ez, az (dolog, állat)	ĝin – ezt, azt	ĝia – ennek a …, annak a …
ni	mi	nin – minket	nia – a mi …, a mienk
ili	ők	ilin – őket	ilia – az ő …, az övék
oni	az ember, általános alany	onin – az embert (ritka)	onia – az emberé (ritka)
si	(visszaható)	sin – magát, magukat	sia – a saját …

• vi egyes és többes szám, udvarias és bizalmas is. Egyetlen szó adja a „te”, a „ti” és az udvarias „ön”, „önök” jelentését. A magyar tegezés és magázás különbsége tehát megszűnik: elég a vi. A magázás harmadik személyű igealakját („Ön jön”) ne fordítsd li-vel vagy ŝi-vel.
• ĝi dolgokra, állatokra és kisbabákra való. A magyarban a „dolog” nem kap külön személyes névmást, ezért ide az „ez” vagy az „az” illik.
• ili bármely személyekből vagy dolgokból álló csoportra vonatkozik, nem különböztet nemet: a magyar „ők”-nek felel meg.
• oni az embereket általában jelenti: Oni diras, ke… – „Azt mondják, hogy…” Gyakran felel meg a magyar általános alanyú (többes szám harmadik személyű) mondatnak vagy az „az ember” szerkezetnek: Oni parolas Esperanton tie. – „Ott eszperantóul beszélnek.” Az onin és az onia szabályos, de ritkán kell.

A tárgyalak a tárgyeset szabályait követi: Ŝi amas lin. – „Szereti őt.” Ĉu vi vidis min? – „Láttál engem?” A magyar a személyes névmást rendszerint kihagyja a mondatból („látom”, „szeretem”), mert az igeragból kiderül, ki a cselekvő. Az eszperantó ki akarja mondani a névmást, mert az igealak személy szerint nem változik: Mi vidas, nem Vidas.

#A birtokos névmások úgy egyeznek, mint a melléknevek

A birtokos névmások melléknevek, ezért átveszik a főnévtől a -j és az -n végződést:

A birtokos névmás már határozottá teszi a főnevet, ezért főnév előtt sosem kapcsolódik a la-hoz: mia libro, nem la mia libro. A magyarban ennek az ellenkezője igaz: a birtokos szerkezet előtt névelő áll („a könyvem”), az eszperantóban nem. Önállóan a la mia azt jelenti: „az enyém”: Tiu ĉambro estas la mia. – „Az a szoba az enyém.” Lásd: a névelő. A magyar a birtokost a főnévre tett személyraggal jelöli („házam”, „házad”, „háza”), az eszperantó külön szóval: mia domo, via domo, lia domo.

#Si, sin, sia: a visszaható névmás

A si a saját tagmondata alanyára utal vissza, és csak akkor, ha az alany harmadik személyű: li, ŝi, ĝi, ili, oni vagy főnév.

Két szabály megelőzi a legtöbb hibát:

1. Csak harmadik személyben. A mi, vi, ni esetén a saját alakjukat használd: Mi lavas min. – „Megmosom magam.” Ni amas nian urbon. – „Szeretjük a városunkat.” A magyar visszaható névmás minden személyben változik (magam, magad, magát), az eszperantó si csak harmadik személyben áll.
2. Sosem az alanyban. Anna kaj ŝia fratino venis. – „Anna és a lánytestvére megérkeztek.” A sia itt hibás, mert az egész kifejezés maga az alany. A kun-nal viszont helyes: Anna kun sia fratino venis. – „Anna a lánytestvérével érkezett.”

A magyarban nincs külön névmás a „saját” és a „más” birtokosra: a „meglátogatta az anyját” mindkettőt jelentheti, ezt a magyar a „saját” szóval vagy a szövegkörnyezettel oldja meg. Az eszperantóban a sia és a lia/ŝia különbsége már a névmásban benne van.

#Ci: az egykori „te”

A Fundamento szótára tartalmazza a ci-t, a bizalmas egyes számú „te” megfelelőjét, a 16 szabály azonban nem említi. A PMEG szerint a ci-t a gyakorlatban sosem használták igazán, és sok beszélő nem is értené. A mindennapi eszperantó mindig a vi-t használja.

#Ri és a nemtelen névmások

Az eszperantónak nincs hivatalos névmása egyetlen, ismeretlen vagy meg nem határozott nemű személyre. Hagyományosan a li-t használták, amelyet ma egyre inkább szexistának tartanak. Zamenhof az ismeretlen nemű személyekre a ĝi-t is megengedte, de a PMEG figyelmeztet, hogy felnőttekre használva tárgyiasítónak hathat.

A nem hivatalos ri névmás (rin, ria) egyetlen személyt jelent „ő (férfi vagy nő)” értelemben, nemtől függetlenül. A PMEG nem hivatalosnak jelöli, és megjegyzi, hogy meglehetősen elterjedt, különösen a fiatal beszélők között. Az angol Wikipédia szerint 2019-ben ez volt a legnépszerűbb nemsemleges javaslat; az Eszperantó Akadémia nem fogadta el.

• Mia amiko diris, ke ri venos. – „A barátom azt mondta, hogy jön.”

A magyar „ő” eleve nem különbözteti meg a nemet, ezért a magyar fülnek a li – ŝi különbségtétel a szokatlan, a ri viszont éppen azt a szerepet tölti be, amelyet a magyar „ő”.

#A névmások elöljárószók után

Elöljárószó után a névmások alapalakjukban maradnak: kun mi – „velem”, por vi – „érted, számodra”, al ŝi – „hozzá, neki”. A magyar a ragot összeolvasztja a névmással (velem, neked, hozzá), az eszperantóban ilyen összeolvadás nincs. A cselekvés címzettjét az al jelöli: Donu al mi la libron. – „Add nekem a könyvet.” Lásd: elöljárószók.

#Példák mondatokban

• Mi amas vin. – „Szeretlek.”
• Ni parolis pri vi hieraŭ. – „Tegnap rólad beszéltünk.”
• Ŝi donis al li sian libron. – „Odaadta neki a saját könyvét.”
• Ŝi donis al li lian libron. – „Odaadta neki az ő könyvét (a férfiét).”
• Ili vizitis siajn gepatrojn. – „Meglátogatták a saját szüleiket.”
• Li lavas sin ĉiumatene. – „Minden reggel megmosdik.”
• La hundo ludas kun sia pilko. – „A kutya a labdájával játszik.”
• Ĉu tiu ombrelo estas via aŭ mia? – „Az az esernyő a tiéd vagy az enyém?”
• Oni diras, ke la vintro estos malvarma. – „Azt mondják, hogy hideg tél lesz.”

#Gyakori kérdések

#Hogyan magázol eszperantóul?

Használd a vi-t, egy személyre és többre, hivatalosan és bizalmasan egyaránt. Nagyobb udvariasság kedvéért használj megszólítást is, például sinjoro – „úr” vagy sinjorino – „asszony”. Az eszperantó tehát nem különbözteti meg a tegezést és a magázást.

#Mi a különbség a sia és a lia között?

A sia az alanyra utal vissza: Li legas sian libron – „A saját könyvét olvassa.” A lia valaki mást jelent: Li legas lian libron – „Az ő könyvét olvassa” (egy másik férfi könyvét).

#Van az eszperantóban nemtelen névmás?

Hivatalosan nincs. A nem hivatalos ri a legelterjedtebb megoldás; hagyományosan az ismeretlen nemű személyekre a li-t és a ĝi-t használták.

#Használják még a ci-t?

Szinte soha. Csak a Fundamento szótárában szerepel, és a PMEG azt javasolja, hogy mindig a vi-t használd.

#Hogyan mondod, hogy „az enyém” vagy „a tiéd”?

Használd a birtokos névmást a la-val: la mia – „az enyém”, la via – „a tiéd”. Úgy egyezik, mint a melléknév: Viaj ŝuoj estas novaj, la miaj estas malnovaj. – „A cipőid újak, az enyémek régiek.”

#Források

• Fundamento de Esperanto, 5. szabály (angolul) – Akademio de Esperanto
• PMEG: Personaj pronomoj, Posedaj pronomoj, Dua persono (vi, ci), Tria persono (li, ŝi, ĝi, ri), Si en simplaj frazoj
• Esperanto grammar és Gender reform in Esperanto – Wikipédia (angolul)