Homaranismo: Zamenhof semleges humanizmusa

A homaranismo (angolul Humanitism, magyarul homaranizmus) L. L. Zamenhof filozófiája az egyenlő népekről, a semleges nyelvről és egyetlen közös szabályról: bánj másokkal úgy, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak. A Hilelismo („hillelizmus”) című műből nőtt ki, amely 1901-ben Homo sum álnéven jelent meg, nevét pedig 1906-ban kapta. Zamenhof egész élete ügyének nevezte, mégis elválasztotta az eszperantótól, az eszperantó mozgalom pedig, amely az 1905-ös boulogne-i nyilatkozat óta semleges, sosem tette magáévá. Mozgalom nem alakult belőle, és a számára tervezett kongresszus sem jött létre.

#Mit jelent a homaranismo szó?

A szó felépítése hom·ar·an·ism·o: homaro „emberiség”, -an- „tag”, -ism- „tan” – lásd: utóképzők. A homarano az emberi nemzetség tagja, Zamenhof értelmében pedig a tan követője. A Reta Vortaro a homaranismo szót Zamenhof semleges vallásra irányuló tervezeteként határozza meg, amely a Hilelismo folytatása.

#Honnan ered a homaranizmus?

1901-ben Zamenhof oroszul könyvet adott ki Hilelismo („Hillelizmus: a zsidókérdés megoldásának terve”) címmel, Homo sum aláírással, ami latinul annyit tesz: „ember vagyok”. Hillel Heródes király korának bölcse volt, aki a Törvényt így foglalta össze: ne tedd másokkal azt, ami neked magadnak visszataszító. Aleksander Korĵenkov életrajzíró szerint Zamenhof egy kis zsidó közösséget képzelt el megtisztított vallással, amely mentes az etnikai előírásoktól, és az eszperantót használja a tanításban és az istentiszteleten. Az orosz zsidók körében kevés lelkesedést váltott ki.

Az első Eszperantó Világkongresszus megváltoztatta a tervét. 1905 augusztusában 688 ember mintegy 20 országból egy hétig kizárólag eszperantóul beszélt, és Zamenhof arra a következtetésre jutott, hogy az elgondolás mindenki számára működhet. Az oroszországi zavargások aztán arra késztették, hogy a következő kongresszus előtt közzétegye azt.

Zamenhof belátta, hogy a Hilelismo túl zsidósan hangzik, az előszava pedig túlságosan Oroszországhoz kötődik. Az 1906-os füzet szerint a hillelizmus egyetlen csoportot érintett, a homaranismo viszont minden népet és vallást, és így határozza meg: celado al pura homeco kaj al absoluta intergenta justeco kaj egaleco – „törekvés a tiszta emberségre, valamint a népek közötti abszolút igazságosságra és egyenlőségre”.

#Melyek a homaranizmus fő elvei?

A legteljesebb rövid összefoglalás az 1913-as Deklaracio pri Homaranismo, amelyhez válaszlap tartozott azoknak az olvasóknak, akik szerepelni kívántak a homaranoj névjegyzékében. Összefoglalva:

Két mondat hordozza a lényeget. Mi estas homo, kaj la tutan homaron mi rigardas kiel unu familion. – „Ember vagyok, és az egész emberiséget egy családnak tekintem.” És: Mi vidas en ĉiu homo nur homon. – „Minden emberben csak embert látok.”

Az 1906-os szöveg hosszabb volt: tizenkét pontból állt, „homaranista templomokat” tervezett, ahol a különböző vallások hívei találkoznának, olyan országneveket javasolt, mint a Peterburgio Oroszország helyett, és az eszperantót nevezte meg semleges nyelvként. 1913-ban Zamenhof elhagyta a templomokat és az országnevek listáját, hozzátette a szabadgondolkodók közösségeit (liberkredaj, vagyis akik egyetlen létező kinyilatkoztatott vallásban sem hisznek), az eszperantót pedig már nem nevezte meg.

#Azonos volt a homaranizmus az eszperantóval?

Nem, és Zamenhof ragaszkodott a különbséghez. Az 1905. augusztus 9-én elfogadott boulogne-i nyilatkozat így szól: Ĉiu alia ideo aŭ espero, kiun tiu aŭ alia esperantisto ligas kun la Esperantismo, estos lia afero pure privata. – „Minden más eszme vagy remény, amelyet ez vagy az az eszperantista az eszperantizmushoz kapcsol, tisztán az ő magánügye lesz.” Az alkotó saját nézetei senkit sem kötnek; csak a Fundamento kötelező. A nyelvhez fűződő minden személyes jogról már az 1887-es Unua Libro című könyvben lemondott.

Az 1913-as előszavában ugyanezt ismétli meg. Az eszperantó teljes semlegességet jelent, „belső eszméje” csupán a testvériség homályos érzése, a homaranizmus ezzel szemben meghatározott politikai és vallási program, mian kredon pure privatan – „tisztán magánjellegű hitem”. Előre látta, hogy az eszperantó ellenségei fegyverként fogják használni.

#Hogyan reagáltak az eszperantisták?

Rosszul. Korĵenkov beszámolója szerint a nem zsidók nem kedvelték a talmudi hangzású nevet, az ateisták túl vallásosnak találták a szöveget, a hívők eretneknek tartották, az osztályharcba belemerülők pedig politikailag tévesnek vélték. Louis de Beaufront a L'Espérantiste hasábjain támadta. Egy pap bírálatára Zamenhof azt válaszolta, hogy a homaranoj nem új vallást akarnak, csak hidat a meglévők között.

Két közeli francia támogatója, Émile Javal és Hippolyte Sebert azt tanácsolták neki, hogy titkolja a szerzőségét, és az 1906-os genfi kongresszus előtt rávették, hogy hagyja ki a beszédéből azt a részt, amely a „belső eszmét” a homaranizmushoz kapcsolta (Korĵenkov). Egy ideig csak a „belső eszméről” beszélt.

#Milyen kongresszust tervezett Zamenhof?

Találkozót szeretett volna szervezni a semleges emberi vallásról azoknak, akik elhagyták az örökölt hitüket; először a tizedik Világkongresszus idejére gondolt, 1914 augusztusára, Párizsban. A párizsi szervezők a francia nacionalista sajtótól tartva elutasították. Aztán a háború miatt a párizsi kongresszus is elmaradt.

1914. szeptember 9-én megkérte a svájci eszperantistát, Friedrich Uhlmannt, hogy 1915-ben szervezzen Svájcban kongresszust mindazoknak, akik az emberiség egységére törekszenek (Korĵenkov). Edmond Privat szerint a kisebb előkészítő találkozóra szóló körlevél először 1916 decemberét, majd 1917 augusztusát nevezte meg, végül azt írta: „a háború befejezése után”. Semmi sem valósult meg; Zamenhof 1917. április 14-én meghalt.

#Mi lett a homaranizmussal Zamenhof után?

Nem lett belőle mozgalom. Privat megjegyzése szerint kevés olvasó írta alá a tagsági lapot; az eszperantó Wikipédia szerint sok pacifista rokonszenvezett vele. Legkisebb gyermeke, Lidia Zamenhof (1904–1942) az eszperantó mellett a homaranizmust, 1925 körül pedig a bahái hitet is népszerűsíteni kezdte; a sorsáról lásd: Zamenhof. A tant a történészek ma is tanulmányozzák, főként Korĵenkov (Homarano, 2009) és Christer Kiselman. Az eszperantó és a hit más kapcsolatai, például az eszperantó és a spiritizmus Brazíliában, ettől függetlenül alakultak ki.

#Miért bírálják a homaranizmust?

• Túl sok nyelv és vallás. Korĵenkov szerint Zamenhof, aki a soknyelvű Oroszországban nőtt fel, nem vette észre, hogy Nyugat-Európa nagyrészt egynyelvű, és alig mérlegelte a politikai, gazdasági és lélektani tényezőket.
• Osztály. Erneszt Drezen (1929) marxista nézőpontból azt hányta a szemére, hogy figyelmen kívül hagyja az osztályharcot; a „vagy társadalmi osztály” kifejezés csak 1913-ra került a szövegbe.
• Életszerűtlen részletek. Privat szerint Zamenhof maga is kivitelezhetetlennek találta, és elvetette az átnevezett országokat.
• Feszültség a célokban. Az 1911-es Universal Races Congress („Egyetemes Fajok Kongresszusa”) számára 1910-ben írt tanulmányában Zamenhof amellett érvelt, hogy a népek közötti gyűlölet csak akkor tűnik el, ha az emberiségnek egyetlen közös nyelve és vallása lesz, a népek pedig otthon megtartják a sajátjukat. Kiselman szerint a kétségei a zsidók megmentése és az emberiség egyesítése közti ellentétet tükrözik.
• Kockázat az eszperantóra nézve. Javal és Sebert a mozgalom szakadásától tartottak. A nyelv kritikájáról lásd: az eszperantó kritikája; a tágabb történetről: az eszperantó története.

#Gyakori kérdések

#Mi a homaranizmus?

Zamenhof etikai és vallási filozófiája az emberiség egységéről: minden nép egyenlő, az embert tettei alapján kell megítélni, a közösségek között pedig semleges nyelv áll. A Hilelismo (1901) című műből fejlődött ki 1906 és 1917 között.

#Vallás-e a homaranizmus?

Zamenhof politikai és vallási programnak nevezte, a Reta Vortaro pedig semleges vallás tervezetének. Tagadta, hogy a meglévő vallásokat le akarná váltani: mindenki tartsa meg a sajátját, és tegyen mellé semleges etikát.

#Azonos-e a homaranizmus az eszperantó „belső eszméjével”?

Nem. A „belső eszme” a testvériség homályos reménye, amelyet sok eszperantista érez. Zamenhof 1913-ban azt írta, hogy a homaranizmus pontos, magánjellegű program, és nem része az eszperantónak.

#Megtartották az 1915-ös kongresszust?

Nem. Zamenhof 1914 szeptemberében kérte a megszervezését, de a háború lehetetlenné tette. A későbbi tervek 1916-ra, majd 1917-re csúsztak, ő pedig 1917 áprilisában meghalt.

#Vannak ma homaranoj?

Ma nincs szervezett mozgalom, bár Zamenhof erről szóló írásait ma is tanulmányozzák.

#Források

• A. Korĵenkov, Zamenhof: The Life, Works and Ideas of the Author of Esperanto, Esperantic Studies Foundation, 2009 (XIII–XVI. fejezet)
• Edmond Privat, Vivo de Zamenhof, Vikifontaro
• L. L. Zamenhof, Deklaracio pri Homaranismo (Madrid, 1913; közkincs), Vikifontaro
• J. Dietterle (szerk.), Originala Verkaro de L. L. Zamenhof (1929), III. rész, „Hilelismo-Homaranismo”, Vikifontaro
• Enciklopedio de Esperanto (1934), Zamenhof-szócikk
• Akademio de Esperanto, Deklaracio pri la Esenco de la Esperantismo (1905. augusztus 9.)
• Erneszt Drezen, Zamenhof (1929), „Homaranismo” fejezet
• Vikipedio, Homaranismo, Hilelismo, Lidia Zamenhof és Ludoviko Lazaro Zamenhof; Wikipédia (angolul), Homaranismo, Declaration of Boulogne és Lidia Zamenhof; Wikipédia (lengyelül), Homaranizm és Ludwik Zamenhof
• Reta Vortaro, homar-, Hilel- és kred-
• Stuart Schoffman, The Great Family Circle, Jewish Review of Books, 2017 (Esther Schor Bridge of Words című könyvének recenziója)