Eszperantó és ido: különbségek, történet, beszélők

Az ido az a tervezett nyelv, amelyet 1907-ben „reformált eszperantóként” mutattak be Párizsban. Megtartja az eszperantó szótöveit és rögzített végződéseit, de elhagyja az ékezetes betűket, a többes számot -i-vel képzi, a melléknevet nem egyezteti a főnévvel, a tárgy -n végződését pedig csak szokatlan szórendnél használja. A neve az eszperantó ido szó, „utód”.

A nemzetközi segédnyelv elfogadásáért alakult küldöttség (Délégation pour l'adoption d'une langue auxiliaire internationale) bizottsága, amelynek Louis Couturat filozófus és logikus volt a mozgatórugója, 1907 októberében csak „reformokkal” fogadta el az eszperantót. A legtöbb eszperantista nem követte őket. Az eszperantó legalacsonyabb központi becslése (mintegy 60 ezer beszélő) is több mint tízszerese az idónál idézett legmagasabb számnak (5000).

A volapükről, az interlinguáról és más vetélytársakról lásd: az eszperantó összehasonlítása más tervezett nyelvekkel.

#Beszélők: az eszperantó és az ido számokban

Egyik nyelv beszélőit sem számolja meg világszerte népszámlálás, ezért minden beszélőszám becslés, az utolsó sor pedig különböző éveket hasonlít össze. „Aktív szerkesztő” az, aki az előző 30 napban szerkesztett.

#Történet: az 1907-es bizottság és a szakadás

A küldöttséget 1901 januárjában Léopold Leau és Couturat alapította azzal a céllal, hogy tudósok válasszanak egy nemzetközi nyelvet. 1907-re 310 egyesület és körülbelül 1250 akadémikus támogatta. 1907 májusában az Akadémiák Nemzetközi Szövetsége Bécsben kijelentette, hogy nem illetékes, ezért a küldöttség kinevezte a saját bizottságát.

A bizottság 1907. október 15–24. között ült össze Párizsban. Az eszperantót Louis de Beaufront, egy vezető francia eszperantista ismertette, mert a szabályok kizárták, hogy ezt a szerzője, Zamenhof tegye. A vége felé megjelent egy „Ido” aláírású névtelen terv, a bizottság pedig elvben elfogadta az eszperantót, a változtatásokat egy állandó bizottságra bízva.

Beaufront 1908-ban bevallotta, hogy ő az „Ido”. Az Enciklopedio de Esperanto (1934) szerint Beaufront „a fő szerzőnek bizonyult, vagy annak kiáltották ki”; későbbi szerzők, például Detlev Blanke, főleg Couturat művének tartják, Beaufront pedig a nyilvános arca volt. A források eltérnek abban, hogyan oszlott meg a munka.

Zamenhof 1894-ben hasonló reformokat javasolt, olvasói pedig leszavazták őket; 1907-ben figyelmeztetett, hogy a bizottságnak nincs felhatalmazása. Az angol Wikipédia szerint a bizottság egy hónapot adott az eszperantó Nyelvi Bizottságának a reformok elfogadására, és amikor nem jött válasz, megszakította a kapcsolatot. Az 1905-ös Fundamento kötelezővé tette a nyelv magját (lásd a történetet).

Az Enciklopedio szerint az eszperantó vezetőinek mintegy 20%-a, de az egyszerű eszperantisták csak 3–4%-a állt át. Az eszperantisták vitatják a bizottság legitimitását: szerintük a 12 tagból csak négy vett részt. Az ido nyelvtana azzal válaszol, hogy az eszperantó reformokkal történő elfogadásáról szóló szavazás egyhangú volt, a szakadásért pedig azokat okolja, akik elfelejtették az ígéreteiket.

#Az ido 1907 után

Az ido hívei Akadémiát alapítottak, és 1908-ban elindították a havi Progreso folyóiratot. A küldöttség 1910. július 31-én feloszlott, miután megalapította a Nemzetközi Ido Nyelv Szövetségét (Uniono por la Linguo Internaciona Ido, ULI), amely ma is a hivatalos szerve.

Couturat 1914. augusztus 3-án autóbalesetben halt meg, az első világháború kezdetén. 1928-ban Otto Jespersen áttért saját nyelvére, a novialra. Az ido 1922 óta keveset változott.

#Volt magyar vonatkozása?

Közvetve igen. Kalocsay Kálmán, a későbbi nagy eszperantó költő saját vallomása szerint 1912-ben alaposan áttanulmányozta az ido nyelvtanát és szótárát, és az idót éppolyan jól tudta, mint az eszperantót. Az ido mozgalomban azonban sosem vett részt, és idóul nem írt semmit: az érdeklődése, mondta, tisztán nyelvi volt. Kalocsayról bővebben a híres eszperantisták oldalon olvashatsz.

#A fő különbségek a nyelvtanban és a szókincsben

Az eszperantó oldaláról lásd: a tárgyeset és főnevek és melléknevek. Az idóban a frato önmagában „testvért” jelent.

A két nyelv közel áll egymáshoz: a német Wikipédia Detlev Blanke nyomán legfeljebb 15%-ra teszi a nyelvtani és szókincsbeli eltérést. Vannak hamis barátok is: a grava eszperantóul „fontos”, idóul viszont „nehéz”, a legi pedig „olvasni”, illetve „törvények”. A Vikipedio az -end- utóképzőt, amely 1953 óta hivatalos az eszperantóban, az idóra vezeti vissza.

#A Miatyánk mindkét nyelven

A Miatyánk eleje: Zamenhof megfogalmazása az első eszperantó tankönyvből (1887) és Beaufront ido fordítása, amelyet 1924-ben nyomtattak ki. Zamenhof 1917-ben halt meg, Beaufront 1935-ben.

Eszperantó:

Patro nia, kiu estas en la ĉielo, sankta estu Via nomo, venu reĝeco Via, estu volo Via, kiel en la ĉielo, tiel ankaŭ sur la tero.

Ido:

Patro nia qua esas en la cieli, Vua nomo santigesez; Vua regno arivez; Vua volo esez obediata, quale en la cielo, anke (tale) sur la tero.

Magyarul: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

Hasonlítsd össze a kiu estas és a qua esas („aki van”), a kiel és a quale („mint”), valamint az ankaŭ és az anke („is”) alakokat. Az eszperantó felszólító alak az estu, az idóé az esez. Bővebben a mintaszövegeknél.

#Melyiket tanuld: eszperantót vagy idót?

Tanulj eszperantót, ha beszélgetőpartnereket szeretnél, és fontold meg az idót, ha a szabályai tetszenek.

Az ido annak való, aki nem szereti az ékezetes betűket és az esetvégződéseket, vagy aki jól ismeri az újlatin nyelveket. Megvan A kis herceg, a Zsoltárok és a Lukács-evangélium fordítása, és vannak folyóiratai, például a Progreso, de a közössége kicsi, ezért kevés a partner, a tanfolyam és a könyv.

Az eszperantónak ugyanaz az alapvető nyelvtana, ráadásul vannak anyanyelvi beszélői, évente megrendezett kongresszusai, nagy Wikipédiája, ingyenes tanfolyama és hosszú irodalma. Az ékezetek és a tárgyeset a szokásos kifogások (az eszperantó kritikája). A két nyelv közel áll egymáshoz, ezért az egyik megtanulása előnyt ad a másik olvasásához.

#Gyakori kérdések

#Mi a különbség az eszperantó és az ido között?

Az ido az 1907-ben reformált eszperantó. Nincsenek benne ékezetes betűk, a többes szám -i, a melléknevek változatlanok, a tárgyesetet csak szükség esetén használja, a szótövek nemtől függetlenek, és a szókincse inkább újlatin.

#Könnyebb az ido, mint az eszperantó?

Az ido elhagy néhány végződést és az ékezetes betűket, aminek sok tanuló örül. Cserébe további utóképzőket, kevésbé szabályos kérdőszavakat és kettős betűs írásmódot tartalmaz. A tanulási időket összehasonlító publikált kísérletet nem találtunk, ezért a „könnyebb” az ismert nyelveidtől és a céljaidtól függ.

#Hányan beszélik az idót?

A publikált becslések 100–200-tól (2000) 1000–5000-ig (Ido Foundation) terjednek. Senki sem számolta meg; a finn nyilvántartás 25 embert sorol fel, akiknek az ido az anyanyelve. Az eszperantónál a becslések mintegy 60 ezernél kezdődnek.

#Miért vált szét az ido az eszperantótól?

Couturat és Beaufront ki akarta küszöbölni azt, amit az eszperantó hibáinak tartottak, és a küldöttség bizottsága 1907 októberében támogatta a tervüket. A legtöbb eszperantista elutasította, hogy megváltoztassa az 1905-ös Fundamento által már rögzített nyelvet.

#Használják még az idót?

Kis méretekben igen. Az ULI évente tart kongresszust, megjelenik a Progreso, és az ido nyelvű Wikipédiának 64 732 cikke van. A mindennapi használat messze kisebb az eszperantóénál.

#Források

• Wikipédia (angolul), Ido, Comparison between Esperanto and Ido, Delegation for the Adoption of an International Auxiliary Language, Louis de Beaufront, 1894 Esperanto reform project, Union for the International Language Ido; Wikipédia, Ido nyelv
• Wikipédia (franciául), Délégation pour l'adoption d'une langue auxiliaire internationale; Wikipédia (németül), Ido (Sprache)
• Vikipedio, Esperanto kaj Ido komparataj (az Enciklopedio de Esperanto-t idézi), Louis Couturat, Patro nia (Zamenhof 1887-es szövege, Unua Libro, 19. o.)
• Enciklopedio de Esperanto (Budapest, 1934), „Ido” és „Reformoj en E” szócikkek, másolatok: 1. rész és 3. rész; Otto Jespersen, History of our language (Ido) (1912, angol fordítás); Henry Jacob, A Planned Auxiliary Language, az idóról szóló fejezet (1947); Léopold Leau, The Truth about the Delegation in 1907, Progreso, 1933. augusztus; Detlev Blanke, Internationale Plansprachen (Berlin, 1985), 187. o., és Ivo Lapenna, Ulrich Lins, Tazio Carlevaro, Esperanto en perspektivo (Rotterdam, 1974), 423. o., mindkettő a német Wikipédiából idézve: Ido (Sprache) és Wilhelm Ostwald
• MacTutor, Louis Couturat; Encyclopedia.com, Couturat, Louis
• Wikipedio, Ido (Beaufront Patro nia szövege, a Bulletin Français-Ido 1924. nov.–dec. számából, 288. o.), Historio di Ido
• Beaufront, Kompleta Gramatiko Detaloza di la Linguo Internaciona Ido (1925), Quo esas Ido? és Substantivo a Wikisource-on
• PMEG, O-vortoj, A-vortoj, -in-, -end-; Wikiszótár (angolul), grava, lego
• Ido Foundation, IDO; Detlev Blanke (2000), idézi Sabine Fiedler, Phraseology in planned languages, De Gruyter, 2007, 779. o.
• Statistics Finland, Population by language, table 11rm, valamint a Wikimedia statisztikái az eszperantó és az ido Wikipédiáról (mind lekérdezve 2026. október 8-án)
• Vikipedio, Kolomano Kalocsay (Kalocsay saját szavai az idóról); Wikipédia (angolul), Kálmán Kalocsay